Névadónk, Bod Péter (1712-1769)

Jó embereknek jó emlékezeteket fenntartani!
Bod Péter szellemi öröksége

 

Az indulat, melynek minden emberben meg kell lenni,
engemet is arra ösztönöz, hogy amit felebarátimnak
hasznokra és a magyar nemzetnek tisztességére és
ékesítésére ítélek lenni, abban ne légyek csak
hallgatással, hanem ami tőlem kitelhető, azt véghez
vigyem. Mert valamiképpen a hazának ártani nem
szabad, azonképpen annak nem használni, mikor
lehetne, nagy vétek
.”       (Bod Péter)

 

 

 

Sokszor idézett gondolatával – melyet a Magyar Athenas előszavában olvashatunk – nem csak jellemezhetjük Bod Péter egész életútját, munkásságát, pályáját, hanem időszerű intelemként is felfoghatjuk, mely megszívlelendőüzenetet tolmácsol az utókor számára.

Írásaiban tudatosan foglalt állást a magyar nyelv használata mellett, meghatározó fontosságú irodalomtörténész, író, református lelkész, egyházi jog- és egyháztörténész.

Sokoldalú egyéniségre jellemző, hogy a tudományos és keményhitű teológiai elvei összefüggenek az egyház- és irodalomtörténeti nézeteivel, az egyházjogi kérdésekkel, valamint magyarság-koncepcójával.

A magyar felvilágosodás előfutáraként a korszak legjelentősebb erdélyi tudósa a haladó erdélyi művelődés egyik legkiválóbb képviselője.

Bod Péter elszegényedett lófő székely nemesi családból származott. Bár anyagilag szegény, de lelkiekben, szellemi értékekben gazdag székely magyar család gyermekeként látott napvilágot 1712. február 22-én a háromszéki Felsőcsernáton községben. Elemi iskoláit szülőfalujában kezdte, majd az alsócsernátoni iskolában, később 1724-től pedig a nagyenyedi Református Kollégiumban tanult, ahol szerény körülmények közt befejezte az alsóbb osztályait.  Önéletírásából értesülünk nélkülöző életéről, sorsáról, munkásságáról, problémáiról és nehézségeiről.(...)

Anyagi gondjai miatt tanulmányait némi megszakításokkal végezte el. 1729-ben elfogadja a felsőbányaiak meghívását, a rektori állás betöltésére. Az itt szerzett keresetéből folytatja középfokú tanulmányait Nagyenyeden, ahol bölcsészetet és teológiát tanult. Kollégiumi életének költségeit magántanítványai, Bethlen Kata grófnő, évi harminc forint segélyéből, valamint az intézményen belül elvállalt különböző tisztségek betöltésének béréből fedezi. 1736-tól a kollégiumi könyvtár-őre, 1737-től a héber nyelv segédtanára lesz. A tehetséges ifjú 1740 nyarától – a kollégium ösztöndíjasaként, amelyhez jótevői is egy bizonyos összeggel hozzájárultak – Hollandiában a leideni egyetemen folytatja tanulmányait. Ott elsősorban teológiai és történelmi ismereteit gyarapította, valamint keleti nyelveket héber, arameus és arab nyelvet is tanult, ahol kimagasló eredményeket ért el. Három évig neves professzorok előadásait hallgatta. Önéletírásában örömteli megelégedéssel számol be a hollandiai évekről ”lelkem legnagyobb gyönyörűségével három évet töltöttem el tanulmányok közt”.1743. november 29-én többkönyves láda kíséretében érkezik haza Nagyenyedre, ekkor fogadja olthévízi kastélyába gróf Teleki Józsefné Bethlen Kata udvari papnak, ahol december 29-én kezdte meg szolgálatát. Itt nemcsak papi szolgálatot teljesített hanem Bethlen Kata fogarasi várában rendezte, katalogizálta a könyvtárát is. A papi vizsgálatot 1744. június 15-én a nagybaconi közzsinaton tette le, és 17-én pappá szentelték. 1746-tól nem csak udvari pap, hanem Olthévíz parókiális papja is. 1748 márciusában feleségül vette EnyediMáriát.Házasságukból csak egy kislányuk született, akit a későbbiekben a grófnő fogadott magához, és nevelte udvarházában, miután annak édesanyja, röviddel a gyermek születése után meghalt. 1749. december 2-án a magyarigeni eklézsia meghívása, átköltözik Igenbe. Ettől a perctől kezdve haláláig a magyarigeni lelkipásztori tisztséget töltötte be, amelyet később püspökhelyettesi méltóság is kiegészített. Bod Péter 1751 márciusában nősült újra. Felesége a gyulafehérvári egyházmegye esperese, a borosbenedeki lelkipásztor Bányai István lánya, Bányai Zsuzsánna lett. Családja körében nevelte második házasságából született kilenc gyermekét, akik közül csupán három érte meg a felnőtt kort.

1758. január 11-én a fejérvári egyházkerület rendes jegyzőjévé, 1767. június 28–30–július 1-jén a kézdivásárhelyi közzsinaton generalis jegyzővé választották.

Önéletírásában részletesen elmeséli életét, házasságait, gyermekei születését, beszámol család tragédiáiról ”Szomorúságom, melyet gyermekeim elvesztése hozott magával” az ezek utáni megpróbáltatásokról. Továbbá, ír a gyülekezetben tett napi teendőiről, megtudhatjuk, hogy hogyan lesz jogásza és orvosa egyaránt szeretett népének, megismerhetjük baráti körét, találkozásait, könyvei kinyomtatását, ennek pénzügyi vonatkozásait is.(...)

A magyar korai felvilágosodás történetírásának és irodalomtörténetének meghatározó alakja, Erdélynek elismert tudós személyisége 1769. március 2-án távozott az élők sorából. Temetése a magyarigeni papi temetőben zajlott le, 1769. március 12-én. 1912-ben születésének 200 éves évfordulóján a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium szervezte ünnepségek alkalmával a magyarigeni református templomkerbe újra temették hamvait.(...)

A tudós lelkipásztor Magyarigenben töltötte élete aktív periódusának nagy részét. Korábbi tanári állása, a  leideni tanulmányainak rendje és teológiai háttere, valamint lelkipásztori pályája hozzájárultak az egyházi tárgyú és pedagógiai munkáinak előkészítéséhez. Így a Magyarigenben eltöltött szolgálati évek alatt írta meg nagytöbbségében teológiai, egyháztörténeti, történelmi munkáit. Munkássága mérföldkövet jelentett a magyar kultúrának, tevékenysége, és írásai által a tudomány előbblépett a középkori világszemléletből, de nem csak tehetségével, kiváló elméjével, hanem szívével is útmutató fáklyája volt korának, így vált élete által nemzetük áldásává.

Főműve, aMagyar Athenas 528 Kárpát-medencei magyar szépíró és tudós életrajzát tartalmazó, 1766-ban Nagyszebenben kiadott első magyar nyelvű íroi lexikon. Továbbá A Szent Bibliának históriája (Nagyszeben, 1748) című munkája az első magyar irodalomtörténeti monográfiaként is  lapozható, mert a Szentírás kéziratainak és kiadásainak egyetemes története után a magyar bibliafordításokat is ismerteti. A Szent Heortokrates, avagy ... a keresztyének között előforduló innepeknek és a rendes kalendáriumokban feljegyeztetett szenteknek rövid historiájok (Nagyszeben, 1761) kalendáriuma az Erdélyben népszerű katolikus szentek históriáját foglalta össze. Az egyházi törvénykezési kalauza Judiciaria fori ecclesiastici praxis (Nagyszeben, 1757) után három évre megírja a keresztény vallások történetét a kezdetektől a XVIII. század végéig, melynek címe Az Isten vitézkedő anyaszentegyháza ... rövid históriája (1760), melynek előszavában, Apáczai Csere János  után, másodikként fogalmazta meg egy Magyar Tudós Társaság létrehozásának időszerűségét.

A Szent Hilarius című munkájában humorral tűzdelt, máig aktuális aforizmaszerű megállapítások sorozatát olvashatjuk az életről és az emberi jellemről, viszonyokról, a társadalom működéséről, valójában a katekizmus formában megírt regényszerű könyvében jovális könnyedséggel bírálattal illette a társadalmat, amelyben élt.

Máig kéziratban maradt a tizennégy fejezetből álló műve a Székelyek története (Siculia Hunno-Dacica), Benkő József és Orbán Balázs előtt az első részletes székelyföldi leírás, melyben erdélyi szokásokról, földrajzi környezetéről és régészeti leletekről részletesen számol be, főként szűkebb pátriája háromszéki vonatkozásban. Ez a munkája szolgált Benkő Józsefnek „Imago inclytae in Transylvania nationalis Siculucae historico-politica” című 1791-ben megjelent műve megírásához.

Smirnai Szent Polikárpus(Nagyenyed, 1766) máig is használható munkája, huszonhat erdélyi református püspökök életrajzát foglalja magába. A Bod gondozásában 1767-ben ugyancsak Nagyszebenben megjelentetett, megjegyzésekkel és német résszel megtoldott, Pápai Páriz Ferenc-féle latin–magyar, magyar–latin szótárat a diákok még a 20. század elején is használták.

Enciklopédikusi és jogi tevékenysége mellett, meg kell említeni kartógráfiai munkásságát, hiszen olyan térképeket rajzolt, mely nem annyira a lépték, és mértani pontoságra törekedett, hanem annál inkább pedagógiai célzattal készültek, melyből olvasni lehessen, vallástérképet, történelmet, akár a magyarok Őshazából való vándorlását is. A nagyenyedi Református Kollégium könyvtárában őrzött térképek, a magyar történeti földrajz első szárnypróbálgatásai.

Megtanulta és tanulmányozta a román nyelvet, sőt a román egyházi irodalom alkotásai is érdekelték. Románokról írt történetében, a Brevis Valachorum Incolentium Historia-ban az erdélyi románok első államismereti iskola szellemében írt egyháztörténetét ismerhetjük fel. Egyik legmonumentálisabb – mindmáig latin nyelven maradt – műve, Historia Hungarorum ecclesiastica.

Rendületlen munkaerejével, nagy tudásával, állandó munkakészségével, lebilincselő előadásmódjával, teológus és a kór tudós társai nagyrabecsülését vívta ki. Valójában Bod Péter egyháztörténészként az európai történetírás szintjére emelte az erdélyi tudományosságot. Hátrahagyott művei a XVIII. századi Erdély legnagyobb történetírói közé emelik.

Nem volt könnyű feladat, amit felvállalt, és amit erejéhez mérten teljesített. Nemcsak rámutatott a helyes útra, hanem példát statuált a helyes magatartásra: az eszméket és elveket mint vibráló valóságot juttatta kifejezésre.(...)

Bod Péter életművének komoly üzenete van a mai magyarság számára is: anyanyelv szeretete, ennek tudatos ápolására ösztönöz,  szülőföld-szeretete megmaradásra kötelez, az egymás iránti szeretet, hála, ragaszkodás, hűség tanúsítása, embertársainkkal szembeni megbecsülésre int, a hit, a folyamatos tanulás, és megszerzett tudás átadásának példája pedig megerősít bennünket.Nevét, fény, tisztesség és áldás övezi, egész életét, tanári és tudósi munkáját áthatotta az anyanyelv a szülőföld és nemzetének szeretete, ezek pártfogása és szolgálása. Éppen ezért 1990 óta  méltán lett a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző névadója. A neve biztat, fölemel, hagyatéka pedig kötelez mindannyiunkat. A tanítványai vagyunk, éppen ezért, ránk vár a feladat, hogy a neve körüli kultuszt tovább áplojuk, tenni azt amire ő is törekedett írásaiban, az ő szavaval élve Jó embereknek jó emlékezeteket fenntartani!” nekünk a kötelességünk. Bölcsessége, tudása legyen mindig égő fáklya számunkra, munkabírása pedig példaértékkel járjon amindennapi oktató-nevelő munkában. Szem előtt tartva Orbán Balázs szavait „Szent azért az ő emléke minden magyar előtt, nagy ő, oly nagy, minőt keveset tud felmutatni irodalomtörténetünk, egy fény-csillag ő nemzetünknek borús egén.” emlékeéljen mindenkor közöttünk.

 

Kis Emese

 

 

Felhasznált irodalom:

dr.Gudor Botond: Bod Péter, Erdély és Magyarigen tudos lelkipásztora In.Erdélyi Református Naptár 2012.

dr.Gudor Botond: Kartógráfia történelem és eredetkutatás Bod Péter (1712-1769) térképében. In Orpheus Noster  2010.II.évf.1 szám.

Orbán Balázs:  A Székelyföld leírása. Babits-Magyar Amerikai  Kiadó R.T. , Szekszárd, 1991.