Nálunk járt az Osonó!

2013-01-02 - 2014-02-18

Nálunk járt az Osonó!

Január 16-án a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely hozta el a Bod Péter Tanítóképzőbe egyik világsikerű előadását: Ahogyan a víz tükrözi az arcot. Előljáróban annyit a darabról, hogy 2012-ben 2 kontinensen, 13 országban, 125 alkalommal mutatták be. Már a belépés mély nyomot hagyott bennünk: világos fényű, nagy, zöld padlójú, fehér falú tornatermünket teljesen átalakították. Sötétség fogadott. A színtért falakkal határolták négyoldalt, mely magába zárta a kis létszámú nézőközönséget, hogy az testközelből átérezhesse a lüktetést, az őrületet, a fájdalmat, a kétségbeesést, a nyomorult, életszagú hánykódást amin lehetett nevetni, de fájt. A nő és férfi életfogytiglanig tartó harcát, a kamaszlány és kamaszfiú ledér kacérkodását, szülő és gyerek kapcsolat(hiány)át. A kislánykorában megerőszakolt nő, a rossz társaságba keveredett fiú, az egyke gyermek, az elvált szülőkkel rendelkező, kiközösített, a tehetetlen szülő, a megalázott pedagógus. Önkitárulkozó chatbeszélgetések, szerelmek, csalódások. Megdöbbentő számadatok a falra vetítve: családon belüli erőszak, tanügy, kivándorlás, egészségügy, majd kisfilm az élet szépségéről. Velőtrázó kiáltás. Anyáért. Apáért. Értük. Az életért. Az ébresztésért. A szembesítésért. A változ(tat)ásért. Miértünk.

Ezek a ritka adagok mégis szükségszerűek, sőt létfontosságúak, hogy ne jussunk végérvényesen az emésztőgödörbe. Felnyitják a lelkünk a szépre, ösztönöznek, ötleteket adnak, élni tanítanak. Sajnos nincs szerencsénk ilyen mértékű, tömör, hatásos érzéslöketet kapni nap mint nap. Talán ha kapnánk, másképp élnénk le az életünk: nyugodtabban, meggondolva, több odafigyeléssel, törődéssel, szeretettel. Talán többek volnánk. Jobbak. Méginkább emberek, egy emberibb világban. (Sárkány Tímea, XI. A)